Bye-bye 2014. Rövid visszatekintés jön. 585 km-t futottam átlagosan heti 15,8 km-es adagokban. Több, mint 3 hónap teljes egészében kimaradt egy elhúzódó megfázás+térdsérülés miatt, úgyhogy az év leginkább a rehabilitációról és szinten tartásról szólt. Meg egy pici…

"Igyekszem karbantartani azt a testet, ami előbb-utóbb egy hullaház rozsdamentesboncasztalán végzi. S mivel normálisnak (átlagosnak)tartom magam, ez azt kell jelentse,hogy a rendszeresen végzett testedzésnekelsősorban a lélekben kell kitörölhetetlennyomot hagynia, különben nettó…

Hadd dicsekedjek kivételesen. Annyira jó, amikor a néha folyamatosnak tűnő frusztrációáradat (mindenki kurva izmos és szexi két hónap fegyencedzéstől, meg négyórás maratonokat fut és az még csak a bemelegítés, stb.) megszakad kivételesen és valami kis pozitív…

2013 olyan volt, hogy... ...életemben először félmaratont futottam. Aztán meg másodszor is. Sőt, még külföldön is versenyeztem (Garda-tó). Egy picit gyorsultam, de inkább talán állóképességet szereztem. Végigfutottam egy telet, ami meglepően könnyen ment, aztán egy nyarat, ami…

"Let’s lose the stress of always trying to improve and just recognise that where we are is actually OK. The challenge is actually maintenance. Can you stay lean, flexible and strong as the years roll by? Can you stay injury free, mobile and capable as you get older?" "So much of the fitness…

A hősiesen próbálkozó túlsúlyosakat is utolérte a trollroller: a Futóblogon néhány ember egész komolyan derpegni kezdett kábé azon, hogy az Ultrabalatonon kövér embereket is a rajthoz engednek. Nagyon csúnya és kicsinyes dolog, térdeljetek a sarokba. Amúgy ma futottam egy…

Az élet apró örömei: először sikerült 16-os bellel a török felállás. 2-3 hónapja még a 10 kg is kihívás volt. És már a haladó tanfolyam első két órája is megvolt. Viszont két barátom is lenyomott szkanderban a múlt péntek éjjeli kocsmázáskor, de ennek részleteit…

Zárójelbe: Csak szólok ám, hogy van most már ilyen lájkoló meg twittelő gomb is, ha valakinek nem tűnt volna fel.  Ja, meg facebook profil is. Maximális a kényelem most már?

Nemigen olvasgatok már English Russia-t: bennragadt ugyan a feedek közt még abból az időből, amikor a munkanapom 70%-ban az internet kiolvasásából állt, de kicsit megkopott a varázsa. Viszont most vastag kontent érkezett rajta: Omszkban tartottak egy maratont, -30 fokban. Képek itt.…

Lenyomtam ma az év utolsó futását a kihalt és sötét Kopaszi-gáton. Semmi izmozás, csak érzésből, elgondolkodva. Az járt a fejemben, hogyan is értékeljem 2012-t. Először egy csomó negatívum meg „igen, de…” jutott eszembe... aztán ahogy haladtam előre és vettem végig…

Lötty és plötty, ennyi van. Az elmúlt 2-3 hétben egyetlen egyszer voltam futni, 5 kilométer, kb. 8 perces tempóban, belesétálva (!). A következetes fegyencedzés hasonlóképpen bukta. Megfázásból estem szinte átmenet nélkül egy homloküreges-köhögős nyavalyába. Majd írok, ha…

Csak jelzem, hogy még vagyok, a blog is létezik, futok is, fegyencek is - nem írok, igaz, de mentségek helyett ott a fenti kép. Ennyi. Majd jövök!

"80 km a hátam mögött, innen séta. Ciki, nem ciki, elfáradtam." /innen/. Ne bassz, tényleg? Már nyamvadt 80 után?  Hogy még demotiválóbb legyen, tuti, hogy a srácnak ráadásul van valami olyan sztorija, hogy tavaly még 140 kilót nyomott és mindkét lába el volt törve, de aztán…

A kép most nem illusztráció, azaz nem úgy, ahogy általában az eddigiek. Konkrétan, sőt konkrétice: 1. Nagyjából ez az a testalkat, amit szívesen látnék viszont a tükörben egyszer a távoli jövőben. Funkcionális, testsúlyos edzéssel elért szikár, szálkás izomzat. Kábé ez…

...szóval a terv az, hogy egy egy ilyen sportblog lesz. 32 éves vagyok, és egy éve sincs még, hogy miután a láncdohányzáshoz és az odalépősebb bulizáshoz kezdtem túl öreg lenni, átnyergeltem a mozgásra (régi rock'n'roll-énem időről-időre azóta is elsírja magát mélyen…