Lenyomtam ma az év utolsó futását a kihalt és sötét Kopaszi-gáton. Semmi izmozás, csak érzésből, elgondolkodva. Az járt a fejemben, hogyan is értékeljem 2012-t. Először egy csomó negatívum meg „igen, de…” jutott eszembe... aztán ahogy haladtam előre és vettem végig…

Mielőtt szó érné a ház elejét: most ugyan kevesebb a a futás, de a fegyencet természetesen csinálom (16-án lesz egy éve: azt tervezem, hogy ismét elolvasom a könyvet és csinálok egy kis számvetést) és beiratkoztunk egy ashtanga jóga tanfolyamra, úgyhogy heti két alkalommal…

Túlvagyunk a második ashtanga órán. Ami a szenzáció, hogy még nálunk is újabb emberek jöttek, akikre természetesen rutinos vén jógiként tekinthettünk. Sőt, meg is lettünk dicsérve: J-ről kiderült, hogy gyakorlatilag szabályos félkör alakúvá tud válni ha úgy adódik, én…

Baráti körben rendszeresen komoly vitákat kiváltó és mind a mai napig eldöntetlen tudományos kérdés, hogy buzi-e aki jógázik? Persze nem az (ezt csak régen gondoltam, amikor még nem jógáztam, höhö), és a vasárnapi óra, amin J.-vel voltunk, elég jól alátámasztja a…