Azta, egy igazán felvillanyozó írást találtam fegyencedzés-témában a Jay's Workout blogon. Leírtam a jubileumi Nagy Fegyencedzés Összefoglalóban az edzés során tapasztalt eddigi legnagyobb buktatókat, amikről sejtettem ugyan, hogy nem feltétlenül az én lámaságom miatt vannak, de biztos nem lehettem benne - most viszont itt az írás egy igazi feketeövestől, hogy tényleg nem minden szentírás, amit Paul Wade leírt.

A leglényegesebb, hogy szerinte a 3. lépésben előírt 2 perces kézenállás sok - még neki sem megy, pedig amúgy már megcsinálja a kézenállásból végzett fekvőtámaszokat (!). Ezt nem igazán tudtam eddig megítélni, mert persze nehéznek tűnt, de simán benne volt, hogy az én cingárságom miatt nem tudom az istennek se legyűrni a 40 másodperces határt.

Aztán ír a guggolásról is, szinte szó szerint azt, amit én is tapasztaltam: a kétlábas guggolás és az egylábasra rávezető közt óriási szakadék van. És láss csodát, ő is a Meztelen harcosban leírt rávezetőket ajánlja, pont ahogy én is kitaláltam.

Szóba kerül a másik kényes téma, a 2. szintű húzódzkodás is, szerinte itt a hármassal (bicska húzódzkodás) érdemes megcserélni a kettest - szerintem meg ugyanilyen jó az is, amit én csinálok, mindenesetre a lényeg, hogy nem csak én szívtam ezzel a gyakorlattal.

Ez az egész fegyenckedés valahol olyan magányos dolog, kicsit pont az a hátránya, ami az előnye is: nincs csapat, nincs edzőterem, nincs kapcsolat másokkal, nehezen jönnek át a fentihez hasonló infók. Túrni kell a netet, ez van, ilyen ez.