Az április végi Vivicitta óta nem is írtam a futásról. Nem volt mit: a rákövetkező két hónapban összesen futottam 6....azaz hat kilométert. Közben meg ettem szorgalmasan, a napi kb. 4-800 kcal-nyi tömegnövelőt is - ahogy sejthető, ez hát, őőő, nem egészen mind izomba ment. Életemben először formás a hasam, csak épp nem kockás, hanem inkább afféle áramvonalas, lekerekített. Jó, amúgy én érzem, hogy kockás, csak nem látszik.Ha kifújom a levegőt és megfeszítem, esküszöm, van ott valami! Csak mire igazán látszana, elfogy az oxigénem.

Most egy kicsit visszafogom magam szénhidrátilag és csak edzésnapokon fogyasztom a kamrában felhalmozott több liszteszsáknyinak tűnő tömegnövelőt. Töltődjenek azok a glikogénraktárak, mint állat!

De vissza a futáshoz: június közepéig nulla, azaz kb. 6 (h-a-t) kilométer, aztán érdekességképp szábszkrájboltam egy 3 hetente e-mailen érkező 30 km-es távra felkészítő programra, ebből 4 hetet le is nyomtam, mert nagyon tetszett - de aztán rájöttem, hogy egyrészt nem akarok 30 km-t futni, másrészt meg milyen edzésterv az, ami egy 14 km-es hosszú után a következő héten egy 21-est ír elő? Jó, talán csak az ürügyet kerestem, hogy abbahagyjam. Különben is kánikula volt. Meg eleve nehéz 4x futni egy héten a két gyúrás mellett. 

Most meg nem tudom, mi van. Kéne egy cél, egy verseny, meg hozzá egy terv. Azt hinné az ember, hogy tele van a net jobbnál-jobb edzéstervekkel, de nem. Túl jól ismerem már ahhoz magamat, hogy meglássam bennük, mi az, ami miatt nekem pont nem jók. Például eleve tök nem egyértelmű, hogy négyszer kellene futnom egy héten, főleg, hogy heti 3 edzéssel is lefaragtam 10 percet a félmaratoni időmből. De közben meg majdnem minden terv heti négyszer-ötször-hatszor (!) futtatna. Faszaság. Egyenes út a belegárgyuláshoz, a kiégéshez és a ropisághoz. Nem kell.

Szóval egyelőre nihil, majd valamit kitalálok.