Május 16-án volt egy éve, hogy csinálom a fegyencedzést, lássuk a tapasztalatokat úgy általában, illetve lebontva gyakorlatokra is.

A legfontosabb, hogy életemben ez az első sportszerűség, amit pár hétnél tovább bírtam. Persze azóta jött még hozzá a futás meg mondjuk a jóga, de azért ezek sokkal esetlegesebbek. A fegyencet 12 hónapja heti három alkalommal lenyomtam ha esett, ha fújt (a szobában sokszor előfordul), egyedül a kisebb-nagyobb nyavalyák miatt eshetett ki talán 2-3 hét összesen. Alighanem a nagyon lentről való kezdés és a szépen felépített ívű haladás lehetősége (illúziója?) képes leginkább megfogni az embert, meg persze az is, hogy nem kerül pénzbe (a könyvön kívül, ami életem legjobban elköltött háromezer-akármennyi forintja volt), nem kell menni sehova, nem kell embereket látni, viszonylag rövid ideig tart, elég jól be lehet tervezni hét napba azt a háromszor kb. fél órát.

Az eredmények kívülről is láthatóak, a konkrét bókok közül most kettő jut eszembe: "jé, neked van melled! Te addig fekvőtámaszoztál, amíg lett melled?" (Sophie, egy P. utcai kocsma előtt), és "aztaa, neked szinte már majdnem kockás a hasad!" (Zita, egy remek házibulin). Már megérte! A testsúlyom érdekes módon nem nőtt egyébként egy dekát sem, optikailag sem vagyok úgymond nagyobb, inkább a szálka meg a tónus lett valamivel több. Meg ami talán kevésbé látszik: a tartás, a testérzet, a közérzet... rengeteg finom, apró belső változás.

És akkor a technikai rész. Azért azt látni kell, hogy én valószínűleg átlag alatt fejlődöm: követek néhány fegyences blogot és hát egy év alatt mások például ide jutnak, de ez alkati dolog lehet, a testem alapból gyűlöli az izomszövetet, néha brutális küzdelmet kell vívnom egy-egy plusz ismétlésért. Edzésprogramból a "jó magaviseletet" csinálom, tehát a 6 gyakorlat heti 3x2-re elosztva. Kb. 3-4 hónapig dupla edzéseket csináltam, alacsonyabb szinten talán még úgy is bírható a dolog (meg persze munkanélküli voltam és kurvára ráértem). Szóval a hat gyakorlat és ahol tartok:

1. Fekvőtámasz (5. szint: teljes fekvőtámasz 12, 10)

Az első két szint babaszint volt, aztán a harmadiknál, a térdelősnél már megszenvedtem a magas ismétlésszámmal. Utána majd' fél év volt a fél fekvőtámasz: elképesztő, mennyire más így az egész a könyv által előírt lassú tempóval (amit még így sem tartok be egészen pontosan), mint az a kapkodó fel-le rugózás, amit az iskolában fekvőtámasz néven tanultunk. Sikerült egy év alatt eljutnom "a" fekvőtámaszig, ami itt már az ötödik szint - szerintem nem rossz eredmény.

2. Guggolás (6 és feledik szint: fél (?) felemás guggolás - vagy amit akartok 14/14, 13/13)

Nagy sikerből a nagy szívásba, avagy a könyvet sem lehet mindig komolyan venni. Az első hat lépés szinte semmilyen nehézséget nem okozott, a hatodikat, a 2x20 zárt lábas guggolást álmomból felkeltve is, oda-vissza megcsinálom. Nagy mellénnyel álltam neki az egylábas guggolás rávezető gyakorlatának a 7. szinten - és itt a teljes fizikai lehetetlenséggel találkoztam. Hogy én egy lábbal guggoljak le úgy, hogy a másik valahogy így előregördül vagy mit csinál egy kosárlabdán a földön. Aha, talán marsi gravitációs viszonyok közt. Lemegyek nagyjából addig, amíg a combom és a sípcsontom derékszöget zár be... és onnantól ha még pár centit ráteszek, már nyomom is a hatamas seggest hátra. Az egylábas guggolásnak értem a statikáját, a levegőben levő láb kiegyensúlyozza a hátrafelé ható erőket, nade itt? Szóval jobb híján most csak félig megyek le, amíg nem zuhanok hátra, mint egy darab fa. Így sem könnyű. Már megsejtettem azért a továbblépés útját: egy könyvesbolti belelapozgatás alapján a kiejthetetlen nevű Pavel valaki: A meztelen harcos c. könyve remek egylábas rávezetőket tartalmaz. Bocsi, fegyenc!

3. Húzódzkodás (2. szint: vízszintes húzás 2x22, 20)

Igen, itt még nem jutottam túl a második szintnél, de legalább itt is a könyvre foghatom. Valami szerintem elcsúszott ezen a ponton a rendszerben, mert ez a gyakorlat úgy, ahogy a könyv mutatja, kurva nehéz. Kivitelezhetetlenül az. Eleinte - hónapokig -  az étkezőasztal alatt szerencsétlenkedtem, aláfekve próbáltam felhúzni magam alulról az asztallapig anélkül, hogy közben a széléről lecsúsznának a testsúlyomat tartó kezeim. Négy-öt ismétlések mentek, katasztrófa volt, de valahogy rohadt lassan esett le a tantusz, hogy nem velem van a baj. Aztán beszereztem egy húzódzkodórudat és feltettem derékmagasságba - ismétcsak nem jutottam egyről a kettőre és még mindig nem vettem a lapot, közben szép lassan eltelt már majdnem egy év. Végül J-nek lett elege abból, hogy az ajtókeretbe derékmagasan beapplikált rúd miatt laposkúszásban tud csak bemenni a spejzba, és felrakatta velem kb. szegycsontmagasságba. Azóta láss csodát, egész szépen haladok. Szóval ez a gyakorlat szerintem egy baromság és sokkal tovább tartanék, ha ezt valaki annak idején elmondja. És egy jótanács: csuklóra vigyázni. Nekem sikerült úgy megrántanom majd' háromnegyed éve, hogy néha azóta is fáj és csak egy ilyen utcai harcosos stílusú csuklóvédővel merek edzeni. 

4. Lábemelés (3. szint: hajlított lábemelés fekvésben (20, 2x18)

Bizony-bizony, csak a harmadik szint. Ha általánosságban igaz az, amit fentebb írtam, hogy a testem viszolyog az izomtól, akkor  a hasizmokra ez százszorosan áll. A legnehezebben edzhető, legcsökönyösebben ellenálló, és a sorozatok után leginkább égő-fájó izmaim. Minden edzés egy kisebb tortúra. Kockáim ugyan még tényleg nem lettek, ha nagyon befeszítek, akkor valami körvonalak felsejlenek, de határozottan lett a hasamnak legalább valami tónusa. Jöhet a bikiniszezon!

5. Híd (3. szint: híd szögben 3x23)

A híd elsősorban hátizomra gyúr, de a karokat és a combokat is erősen igénybe veszi, úgyhogy nem könnyű gyakorlat - a teljes edzetlenség nullkilométerétől indulva szerintem nagyjából korrekt az, ahol most tartok. Az előző lépés, az egyenes híd utolsó pár edzése volt pokoli. Negyven fok, zsibbadó karok és eszméletlen magas ismétlésszám. Azért a végén ezzel is meg fogok szenvedni, tudom.Egyébként a könyv szerint a hidat és a fejenállást csak akkor szabad/érdemes elkezdeni, ha a többi gyakorlatban már előrehaladtunk. Ezt sem akkor, sem most nem érzem betartandó szabálynak: semmilyen hátrányom nem származott abból, hogy az első naptól kezdve csinálom ezeket a gyakorlatokat is, sőt.

6. Fekvőtámasz kézenellásból (3. szint: kézenállás fal mellett, 40s)

Fekvőtámaszról persze még szó sincs, egyelőre a 2 perc kézenállásig kellene eljutni, de nemigen haladok benne. Hihetetlen beidegződéseket és ijedtségeket kellett legyőznöm, hogy egyáltalán a fejenállás sikerüljön: ha jól emlékszem, ilyesmikre még az általános iskolai tesiórákon sem sikerült soha rávennie egyetlen tornatanárnak sem. Bizarr, fura és leginkább ijesztő volt az egész fordított helyzet, de ez is csak egy olyan akadály, amit egyszer kell legyőzni. Mindenesetre ez a gyakorlat - azaz amikor majd a tényleges gyakorlatot el lehet kezdeni tényleg rohadt távolinak és nehéznek tűnik. Csinálom ezt a kézenálldogálást, aztán majd valamikor valami lesz.

Ennyi, így. Tartok most kb. 2 hét szünetet, mert az intenzív astanga jóga miatt (ami maga is egy kisebb fegyencedzés) nincs ideje az izmaimnak pihenniük és nem tudnám rendesen végezni se ezt, se azt, ha erőltetném a dolgokat. Ha vége a tanfolyamnak, folytatom az edzést és majd kitalálom, mi lesz a jógával. A fegyenc mindennek az alfája és omegája. Fegyenc muss sein. És mire számítok mondjuk egy további éves távlatban? Nem tudom, nem tervezek. Amit a testem bír, amit az ösztön diktál. A világ minden ideje az enyém.