Aú, aú, aú. Ez a január a lerottyanás hónapja volt. Először egy majd' négyhetes köhögős nyavalya, most meg a lábamon egy combközéptől vádliig érő térdrögzítő alkalmatosság, még vagy öt hétig. A mozgásom darabos, lépcsőn kifejezetten hendikeppes. Nem részletezem: a lényeg, hogy történt egy kis baleset (nem sport-), és egyelőre a kifordult bal térdem teljes mozgástartományának visszanyerése lesz a nagy cél, nem a félmaratonok meg a vasak emelgetése. 

Most egy kicsit nyalogatom a sebeimet, aztán meglátom, tudok-e valami nagyon óvatos itthoni tornaféleséget végezni, mindenesetre Vivicitta félmaraton biztosan nem lesz. 

Nem vagyok lehangolt, kicsit aggódom ugyan, hogy mennyire válok nyápiccá a kényszerszünet alatt, de már tervezgetem a nagy visszatérést.