Tegnap kimentem végre futni, de persze nem is én lennék, ha nem töltöttem volna előtte fél napot azzal, hogy tervet kovácsoljak. A soron következő cél a Vivicitta félmaraton, ami az idén április 13-án lesz, odáig kellene felhozni magam legalább annyira, hogy pár percecskével a 2:15-ös időn belül legyek. Az eddigi edzéstervemet (Flex21) ugyan félisteni igazságként tiszteltem mindeddig, de lássuk be: egyszer következetesen végigcsináltam, aztán az év többi része arról szólt, hogy megint elkezdtem csinálgatni, de nem sikerült végigmenni rajta. Lássuk be: eluntam a francba. Nagyon szofisztikált meg tök jó meg minden, de most kell valami más.

Az ember naivan azt gondolná, hogy a "half marathon training plan"-t beírva a googlebe dőlni fognak a jobbnál-jobb edzéstervek, de kurvára nem. Mintha minden vagy teljesen kezdőknek szólna, vagy hetente ötször futó vadállatoknak. Nagyon sok a felületes női magazinos szemét meg a ránézésre is légből kapott, átgondolatlannak tűnő tervek. A magyar kontentben nem annyira hittem, de végül a Futaneten találtam egy Monspart Sarolta-féle tízhetes tervet, ami az én edzettségi szintemen és lehetőségeimmel használható (itt). Még sosem futottam idő alapon, ez érdekes változatosság lesz, a négyedzéses hetek viszont nem annyira tetszenek: asszem az lesz a taktika, hogy a negyedik edzés fakultatív szorgalmi lehetőség lesz.

Szóval akkor ugyanúgy mint tavaly: hajrá Vivicitta, és kedves jövőbeli én, ne felejts el kevesebbet inni a verseny előtt...