Tegnap hazaértem, átöltöztem, és szinte egyből indultam is tovább edzeni azzal, hogy most még jó meleg van, kezdődhet az akklimatizáció. Bőven 30 fok fölött jártunk, ezt a tényt szerettem volna összepárosítani egy 131-137 közti pulzussal úgy hat kilométeren át és megnézni, mi lesz.

Az lett, hogy életem leglassabb edzését produkáltam 9:25-ös átlagtempóval (!), 136-os átlagpulzussal a kezdeti 8:47 körüli hajmeresztő száguldástól kezdve fokozatosan lassulva. Az első 5 km-en egyébként kifejezetten élveztem az egészet, legszívesebben beintettem volna a melegnek, hogy "hahaha, na most szívassál ha tudsz!" - aztán az utolsó 1000-1200 méteren már a hőség kezdett beintegetni nekem, a vánszorgásig lassultam és éreztem, hogy most így ennyi esett jól, köszönöm, vége.

Mit mondjak? Igazából eddig nem is tudtam magamról, hogy ennyire szarul bírom a hőséget. '11 nyarának végén kezdtem futni, de sem akkorról, sem a következő nyárról nem emlékszem komolyabb megborulásra, amiben azért annak is van szerepe, hogy nem edzettem ennyire tervszerűen, pláne pulzusméréssel.

Futok még pár ilyen kört, aztán meglátjuk. És ha az egész nyár 9-10 perces tempókkal telik majd? So what. Akkor is futok. Futni jó.