Még egy utolsó nekifutás (haha!) a stratégiai kérdéseknek, aztán abbahagyom, mert lassan túl lesz beszélve. Csak éppen vizuális típus vagyok, úgyhogy ide akartam ragasztani az alábbi ábrát innen:
Emberi mértékegységre nagyjából átszámítva azt mondja, hogy az első 12 km-t tedd meg olyan lazán, hogy közben végig tudj beszélgetni. Aztán 13-20 közt jöhet egy olyan tempó, ahol már hallod a saját lélegzeted és beszélni még tudsz ugyan, de akadozva, végül pedig az utolsó km-en mehet bele minden maradék erő. Mindez nem pulzus vagy tempó alapján számolva, hanem érzésre.
Kiindulópontnak jó, én annyiban módosítom saját magamra alkalmazva, hogy a sárga zóna az nem a 12., hanem a 16. km-ig tart: ennél többet ugyanis sosem futottam még, és azon a 2-3 edzésen, amikor idáig eljutottam, kurvára nem a narancssárga szín járt a fejemben. 12-nél még minden szép és jó,ha ott váltanék narancsra, az még simán lehetne a verseny elfutása. És persze nem csak érzésre zónáznék, hanem a sárga lenne a 6:30-6:40 körüli (vagy lassabb, ki tudja), a narancs pedig teljesen opcionálisan az, ami az alatt van és még kivitelezhető, ha lesz ilyen. A piros az meg piros, az már sci-fi.
És akkor innentől a tervezésnek vége, jön a futás.