Mielőtt szó érné a ház elejét: most ugyan kevesebb a a futás, de a fegyencet természetesen csinálom (16-án lesz egy éve: azt tervezem, hogy ismét elolvasom a könyvet és csinálok egy kis számvetést) és beiratkoztunk egy ashtanga jóga tanfolyamra, úgyhogy heti két alkalommal brutális izzadás van. Ez a jóga kicsit még mindig olyan, mintha kövér kisgyerek lennék a mászókán az oviban, de szeretem. Jó érzés, ahogy lassan-lassan a helyükre kerülnek a dolgok, már az is hatalmas sikerélmény, hogy a napüdvözletekbe nem zavarodok bele - persze ezen túlmenően még mindig áttekinthetetlennek és rettentő komplikáltnak tűnik a sorozat, de igyekszem tanulni.

Pont az van benne egyébként, amit a "sima" hatha jógából a korábbi tanfolyam során végig hiányoltam némileg: a rendszer. Ugyanakkor egyetlen módszer vagy stílus sem lehet önmagában tökéletes, a jóga ennél sokkal összetettebb dolog, és távol álljon tőlem, hogy kritizáljam a korábban tanultakat. Épp ellenkezőleg, azt tanultam meg, hogy nem lehet egyetlen szögből nézni erre az egészre. Lehet, hogy a korábbi hatha tanfolyamon nem tanítottak fix sorrendű, bebiflázható gyakorlatokat, meg komplett rendszereket, de sokkal több befelé fordulás, tudatosítás, önreflexió, ellazulás volt - ezek a hangsúlyok az ashtanga gyakorlásban kevésbé vannak jelen.