Viccesek ezek a néha-néha előforduló, tök váratlanul és meglepően jól sikerülő futások. Péntek, munka után, számolgatom, hogy van úgy másfél óra sötétedésig, addig szépen el lehet érni a Nagyvásártelep melletti dzsungelben a tőlünk nagyjából 6 km-re lévő kerítésig, meg vissza. Sötétben nem próbálnám meg. Tizenkét kili, nagy futásnak kicsi, kicsinek nagy, a pulzus legyen mondjuk hármas zóna, 147-160 közti.
Gyanúsan gyors vagyok, a pulzus meg alig-alig akar felfelé menni, az első kili 6:15, az azutániaknál meg hat alattikat mutat a Garmin. Basszus! Keringéssel bírom, tüdővel nehezebben, de azért gyűröm. A vége: 12 km, 5:58-as átlagtempó ééés... 149-es átlagpulzus. Úgy, hogy az utolsó ezret kicsit megpörgetem, 5:35-ös átlaggal. Érezhetően volt edzésértéke, kicsit lihegős lett, de messze nem haltam bele.
Csak miheztartás végett tavaly januártól mostanig a 148-151 közti pulzussal futott tempók edzésenként: 6:23, 6:29, 6:37, 6:39 és 6:47.
Ilyenkor mi van? Nem ettem, pihentem, edzettem többet vagy kevesebbet mint bármikor máskor, a hőmérséklet a tökátlagos 14 fok körül volt, mi volt a döntő faktor? Bosszant, hogy nem tudom, mert így a fene tudja, meg lehet-e ismételni máskor. Jó lenne.
