Hoppá, azt hiszem, meglett futóéletem leggyorsabb ezer métere 5:09 alatt. 6 km-es harmadolós edzés volt, az első gyors kilivel is elégedett voltam (5:33), aztán beálltam a Lágymányosi híd tövében a piros lámpához a másodikra. Mellettem egy csaj sportcuccban, a lámpa vált, kilő ezerrel. Tipikusan az a fajta futó, akik rendszeresen elhúznak mellettem a lötyögős edzéseim alatt. Ilyenkor sóhajtok egyet és azzal vigasztalom magam, hogy én viszont biztos messzebbre futok, de mire ezt végiggondolom, már el is tűnnek a horizonton. Most viszont nem volt pulzuszóna, csak ezer méter, ahol megmutathatom neki. Szóval utánaeredtem, éreztem, hogy nem gyenge tempót diktál, de szó szerint végigfutott a hátamon a hideg az izgalomtól, hogy most akkor VERSENYZÜNK, pár másodperc alatt megelőztem és toltam tovább ezerrel előre. Eleinte meglepően könnyednek éreztem magam, aztán egyre kevésbé, szerencsére volt pár másodpercem szusszanni a Petőfi híd előtti lámpánál, aztán a következő kereszteződés előtt át is fordult a mutató, végeztem a gyors szakasszal. Ekkor megelőzött, de már hiába. Győztem. Muhaha. Aztán hazajöttem és észrevettem a Garmin Connecten, hogy az egyik maratonista futóhaverom átlag 5 perc körülivel tolja a laza 7-8 km-es edzéseit. Muhaha kettő.