Új tulajdonom: egy pár vadi új Merrel Bare Acces 3 me-zít-lá-bas futócipő. Talán a mikulás hozta? Nem is, kis buták, hiszen júliusban nincs mikulás! A magyarázat inkább az, hogy a pár hónapja vett Nike Lunarglide-om talán mégsem az igazi. Hosszabb (1 óra és afeletti) futások után valami kellemetlen, zavaró húzódást kezdtem érezni a bal talpamban, amit egy darabig nem tudtam hova tenni, aztán egyre gyanúsabb lett az új Nike: párhuzamosan használtam ugyanis a régi New Balance-ommal, az első komolyabb futócipőmmel és nagyon úgy tűnik, hogy az előbbi a hibás. A bal lábamat mintha nem tartaná igazán stabilan: minden lépésnél abban a fázisban, amikor a láb a földön van, a talpam még pluszban csusszan pár milimétert a cipőben. Valószínűleg ez okozza a túlterhelést és a húzódást.

Lehetnék mérges is a Nike-ra, de nem vagyok, mert nem hiszem, hogy ez minőségi probléma lenne, egyszerűen csak pech, nem passzol az anatómia. Szóval mindez meghozta az igényt egy új cipőre (az elpusztíthatatlan és felülmúlhatatlan New Balance 1260 mellé persze). Nem volt sürgős a dolog, de egy jól targetált google hirdetés pont betalált: akciós futócipők az Overlandben. Alapvetően az Asics J33-mat néztem ki, ami elvileg valami mix kellene, hogy legyen a természetesebb és a klasszikusabb (fél)stabil cipők közt, de amilyen meggyőző volt a reklámja, annyira jellegtelen maga a cipő kipróbálva. Szűk orr-rész, ami az össze-vissza álló lábujjaimnak nagyon nem jó, még a 46-osban is kevés volt a hely elöl. Érzésre szinte nulla támaszték. Szerintem egy sima tornacsuka leöntve a naturálos marketinggel. Nem kő'. Akciós volt még ez a Merrel barefoot cucc, hát felpróbáltam. Mintha a lábamra öntötték volna, plusz széles és tágas cipőorr. És ami a legmeglepőbb: a boltban pár métert körbe-körbe caplatós teszt alapján határozottan támasztékosabbnak tűnt, mint a J33. Így végül megvettem.

A mezítlábazós dologról egyrészt azt gondolom, hogy legalábbis elvben okos ötlet nem tankszerű cipőkre bízni a védelmünket és a többi hadd szóljon, hanem a puszta testünket felkészíteni a futás okozta terhelésre. Másrészt viszont mindig úgy éreztem, hogy ez a fajta futótechnika már a felső osztály, ahova az ilyen magamfajta, durván pronáló félmaratonista-wannabe-t nemigen veszik fel. Ettől függetlenül mindig igyekeztem talpközépre érkezni, nem előredobni a lábam, stb., elvégre talán az első futós könyv életemben a Chi Running volt. Hát most majd minden kiderül élesben.