A március az edzésbe való visszarázódással telt. A guggolás még mindig nem kivitelezhető (99%-ig eljutok benne, de a maradék 1 épp elég...), a többi már megy. Loholok a tavalyi év vége körüli csúcsformám után, szóval csak a szokásos egy lépés előre-kettő hátra. Próbálom kinyomni a 24-es bellt, de esélytelen; örülök, ha push press-ben feltolva megtartom.

Ilyenkor tökre látszik, hogy mennyire keskeny és törékeny az a csúcsedzettségi zóna, ahova az ember a nagyon következetes és rendszeres edzéssel jut. A tavalyi jobb időszakaim edzettségi szintjének 60-80%-át így 2 hónap kihagyással is simán hozom, de a kritikus felső kb. 20%-ért nagyon meg kell küzdenem újra.

És mindez persze csak a fegyencedzés és a kettlebell - hogy a futással melyik béka melyik segge alatti zónába estem vissza, abba bele sem merek gondolni. Majd a jövő héttől kiderül.