Kicsit szétszaladtak a dolgok, de mindig így van ez nyáron. A lényeg, hogy a tavaly ilyenkori totális elpudingosodást elkerültem és a fegyencedzést meg a kettlebellt folyamatosan csináltam 2 héttel ezelőttig, amikor is nyaralni mentünk. Őőő oké, de futni mikor voltam utoljára...? Rohadtul nem emlékszem, az edzésnaplóm szerint pont egy hónapja. Ettől azért nem dőlnék a kardomba, de közben azért jelentkeztünk a szeptember 8-i Nike félmaratonra, szóval holnaptól számítva 5 hét alatt kellene felkészülni rá (nehezítés: közben egy B My Lake fesztivál és egy vidéki ivós hétvége). Az egy hónapos kimaradás mellett további érdekes tényező, hogy a tavaszi félmaraton után teljesen leeresztettem, épp csak futogattam, azaz leginkább a hőséggel küzdöttem, de 10-12 km fölé sosem mentem. Ez van, ebből kell főzni. Az egyértelmű, hogy ez a verseny inkább fog szólni a túlélésről és a dacról, mint a minden részletében kitalált, átrágott, megstratégiázott első félmaratonom.

Az egyetlen remény, hogy a Bavella-hágón és társain jórészt tűző napon végignyomott 6-7 órás túrák azért csak adtak valamit, ha nem is rendszeres edzés formájában, de legalább fejben. 

Most megpróbálok összerakni valami minimális edzéstervet, aztán uccu.