A múltkori fegyencedzős postban írtam, hogy majd külön is kitérek az éppen végzett nem könyv szerinti gyakorlatokra. Az egyik ilyen a jobb híján kétésfelesnek hívott húzódzkodás, ami már nem vízszintes, de még nem bicska. Ez utóbbival ugyanis csúnyán megrekedtem 10-12 ismétlés körül. Megrekedés és megrekedés közt is van különbség: ez nem az a "majd túllendülök rajta ha eleget gyűröm"-féle volt, hanem a testem egyértelműen azt mondta, hogy a 3. szintű húzódzkodást felejtsem el.

Végül a facebookon egy sporttárs adott egy tippet, illetve hozzá egy videót is: a lényeg, hogy az alsó pozícióban a láb nem nyújtva van, hanem behajlítva támaszkodik kicsivel a test előtt. Így pont annyival könnyebb a gyakorlat, hogy haladni lehessen vele, de azért érzi is az ember, hogy dolgozik. Szerintem a vízszintes és a bicska húzódzkodás közt tökéletes átmeneti lépés. A terv az, hogy 3x20 ismétlésig csinálom ezt (nem lesz egyszerű), aztán ha megvan, akkor megint megpróbálkozom a klasszikus bicskával. 

Ja és nem mellesleg mindeközben hetente 2x, az edzőtermi kettlebell után teljes húzódzkodásokat is csinálok ha nem túl durva az aznapi edzés: egyelőre 3 megy egyszerre, esetleg ha nagyon jó napom van, akkor 4.