És a száraz adatok:
Teljes méretben nézve nagyobb, nem kell elővenni a mikroszkópot. Szépen látszik, ahogy sikerült a Runners' World sárga-narancs-piros felosztását szinte tankönyvszerűen követni: 1-16-ig nagyjából 6:20-6:30 körüli ezrek egyenletesen, 17-20-ig 6:10 körül és végül a 21. kilométerben 5:58. Ez azt jelenti, hogy jól mértem fel az erőmet és a lehetőségeimet. Meg azt is, hogy a verseny varázsa tényleg hat, hiszen ilyen hosszú távon ezzel a tempóval nemigen edzettem, most viszont nem volt különösebben nehéz végig fenntartani.
Végül jól tettem, hogy nem pulzus alapon mentem: már az első km 160-as átlaggal ment (!), ami jóval felette van annak a tartománynak, amiben edzettem: 150-es pulzus felett nem futottam hosszút egyszer sem, legfeljebb az interval edzéseken ment 160 közelébe/fölé, de ott sem mindig. Érdekes, hogy egyszer volt még március elején 10 km, amit 6:21-es átlaggal futottam, de ehhez is csak 154-es átlagpulzusom volt. Ennyit jelentene a versenyhelyzet?
Az legalább jó, hogy a pulzus viszonylag állandó volt, nem volt ez a tendenciózus felfelé kúszás, amit láttam másoknál itt-ott. A növekedés a végén megfelelt a 17-21. km közti gyorsításnak.
