posztoljon a férgese!

acélarcél

acélarcél

stratégiai megbeszélés

2013. április 09. - brutalfitnessz

cat-militaategy.gif

Szóval túl vagyok a verseny előtti utolsó hosszú futáson. Innentől a maradék 3-4-5 alkalom csak hab a tortán: ami végig fog vinni a félmaratonon (ha végigvisz), az a decembertől idáig megcsinált edzésmunka. Úgyhogy nagyjából már realisztikusan látom, mi lesz a...őő..."félmaratoni stratégiám". Nagy szavak, nagy szavak.

A legtöbb helyen azt lehet erről olvasni, hogy a verseny elejét nem szabad elfutni és inkább a második felében-harmadik harmadában kell fokozatosan rákapcsolni. Odáig oké, hogy az elejét nem elfutni: simán indítok még egy sima edzésen is 6:20 körüli tempókról, egy versenystart hevében meg akár gyorsabban is, szóval erre figyelni kell. Viszont ha tartani akarom a kitűzött 6:30-6:40 körüli tempót, akkor muszáj leszek végig egyenletesen futni, mert a) ha ennél lassabb vagyok az elején, akkor már a záróbusz fenyeget, de b) ha ennél gyorsabb, akkor meg egyszerűen nem fogom bírni végig. Így nemigen van választásom. Asszem a "stratégia" annak való, akinek van is hozzá megfelelő erőnléti tartaléka.

Szóval egyenletes futás a terv. Erre vannak az iramfutók, a 2 óra 15 perces zöld lufisok átlagtempója elvileg valami 6:25 körüli kell, hogy legyen. Szóval amíg őket látom, addig nagy gond nem lehet. Rájuk kellene tapadni, amíg lehet (amúgy mi a logika abban, hogy a zöld lufisok 2 óra 15-ösek, miközben a zöld zóna tempója 4:30 és 5:00 perc/km közti?).

A másik stratégiai kérdés a kaja: december óta a 10 km feletti futásoknál sikerült 1-2 alkalommal nagyon csúnyán eléhezni, az egyiknél a rosszullét határáig jutva. És akkor jöttek az olyan matekozások, hogy 8 km fölött 2-3 km-enként kell egy gél, meg ilyesmi. De valójában nem is, hanem edzés előtt kell inkább jól tankolni: a tegnapi 16-os alatt 1 gélt ettem, és azt is csak nassolásból. Viszont a futás előtt ettem egy banánt, meg egy kakaóval felütött Jumbo-t 3,5%-os tejjel bemixelve. Ez kell majd a verseny előtt is, minimum.


(DISCLAIMER: tisztában vagyok vele, hogy szomorúan professzionalizálódom, vagyishogy nő a majomságfaktor, de mentségemre legyen mondva: ez nem nagyzolás, hanem kényszer - tök fasza lenne minden
számolgatást és méricskélést félretéve ösztönből, érzésre, örömre futni egy másfél órás félmaratont saját zsíron, csak erről úgy 10 évvel lecsúsztam).

 

A bejegyzés trackback címe:

https://brutalfitness.blog.hu/api/trackback/id/tr285212531

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása