Megint egy közel 40 km-es hét, de nem azért, mert ilyen szorgalmas vagyok, hanem mert így összetorlódtak az edzések. Szombaton 8 km, alacsony pulzussal (137), ehhez viszonyítva egész meglepően mesebeli 6:53-mas tempóval. Király vagyok, és akkor most magasabb pulzusszámnál átszakítom az eget?

LOL, nem.

Másnap, vasárnap a verseny előtti utolsó hosszú futás, 16 km. Kipihenten, jóllakottan, kellemes időben, ugyanúgy, mint előző nap. Ehhez képest az átlagpulzus 143 és a tempó egy kapitálisan kurva lassú 7:21. Már az első pár lépés után az egekbe lőtt ki a pulzusom, az első kilométeren szinte gyalogolnom kellett. Ciki egy kicsit, pláne hogy 143-mas pulzus mellett már január elején is futottam 7:09-es átlagtempót... minek edzek egyáltalán? Na mindegy, ez is megvolt, 14 felett kezd egyébként érdekessé válni a dolog, onnantól a testérzetem a lábak környékén elkezd foszladozni, és bírnám még 16 után is, de nagyon erősen érzem, hogy ezen a környéken valami ismeretlen kezdődik. Amire nem készültem fel. És ez már átvezet a két hét múlva esedékes félmaratonnal kapcsolatos vizsgaidőszak-jellegű parákra, de erről majd legközelebb.