Futogatok szorgalmasan, a félmaratoni terv szerint. Figyelek a pulzusra, tartom a megadott távokat, teszem az egyik lábam a másik után, a mindennapok része az edzés. Belesimul a dolgok rendjébe és ez így jó. Nemrég úgy hoztam össze egy 42 km-es (!) hetet, hogy észre sem vettem. Múlt vasárnap meg futottam egy 17-est: elvileg a verseny előtti legnagyobb távom.
Ja, és közben kitavaszodott, úgyhogy elmondható: végigfutottam egy telet úgy, ahogy van, decembertől februárig. Tapasztalatok:
- A hideg ellen nem drága technikai cuccok kellenek, hanem sok. A legnagyobb mínuszokban feljött rám akár 5-6 réteg random aldis-teszkós technikai felső, plusz sál helyett egy nyakvédő. Meg persze sapka. A többiről a mozgás gondoskodik: egyetlen alkalommal sem fáztam.
- Mondjuk sétálgatni nem lehet, ajtótól-ajtóig kell futni.
- Gyakorlatilag bármilyen nagy hideg elviselhető (kb. -6C-ig tesztelve ez az elmélet), viszont a hó szopó, a hideg+eső meg méginkább. Nem szívattam magam, ha ilyen volt az idő, edzőterembe mentem.
- Kiszáradni nemigen száradok ki, vizet egyszer sem vittem még a 17 km-re se: viszont állandóan folyik az orrom és többször is volt, hogy meg kellett állni dobni egy gyors sárgát.
- Ha esetleg mégis nagyon nagy hideg volt, mindig visszagondoltam a tavalyi Nike félmaratonon a rakparti kb. 40 (ezer) fokra vagy a balatoni kánikulás futásomra egy whiskey után - leteszem a nagyesküt, hogy ezekhez képest télen futni szinte egy wellnessüdülés.
És ami a legfontosabb: télen edzeni iszonyat egotrip. Olyan kevesen futnak ilyenkor, hogy az ember szinte tényleg elhiszi, mekkora dolgot csinál, miközben pedig kurvára nem vészes. Tényleg.
