16,5 km! Tizenhat és fél kilométer! 16500000 milliméter! Új távolságrekord. Nagyjából a Szabadság-hídtól szépen le a budai rakparton a Margit-szigetre, ott egy kör, aztán haza ismét a rakparton. Az átlagpulzus 142.

Legszívesebben a saját vállamat veregetném egész este. Ettől eltekintve mik is a tanulságok?

1. Meg merem kockáztatni: a félmaratoni táv most már tényleg belátható, belőhető, befutható.
2. A nagy kérdés a tempó: 7:50-es átlagot futottam, ami bőven elég volt - az, hogy ebből április végére hogyan lesz ennél jobb, vagy neadjisten az elméletileg elképzelt 6:30 körüli, az egyelőre rejtély.
3. A házi futógél életmentő. 7,5-8 km körül kezdtem érezni a vércukrom, és onnantól a célig három fogyott. Valahogy a Margit-szigettől mindig megéhezek.