Sötét van, mint a vakond belső zsebében. Valami szökevény fény csillan csak az út melletti, páncélkeménnyé fagyott jeges tócsákon. Minden kihalt, a csend teljes. Előttem és utánam csak a Soroksári út és a Duna-holtág közti senkiföldje.

Mínusz-fakkin-hat celsius van, este negyed kilenc, jeges szél fúj és én futok.

Az öltözet: egy hosszúujjú aláöltöző, egy hosszúujú bringás mez, egy rövidujjú technikai póló, még egy lazább bringás mez-féleség, egy futópulóver, egy széldzseki és egy fényvisszaverő futómellény. Mindehhez egy sapka, egy pár kesztyű és egy nyakvédő. Deréktól lefelé viszont semmi cicó: tréninggatya, zokni, cipő. 

Bőségesen elég, nem fázom. Okos vagyok, hogy az összes biszbaszt megvettem az Aldiból még az ősszel. A nyárhoz képest mindenképp hátrány, hogy folyton folyik az orrom és pisilni kéne, de összességében jobb, azaz...kevésbé szar ilyenkor, mint melegben. Főleg nagy melegben. Visszagondolok arra a júliusi kora délutáni pár km-es körre a Balatonon a tűző napon (egy whiskey után, de ezt inkább hagyjuk is), és máris imádom a mínusz hatot. Meg persze hazaérkezés után rohadt jól lehet lájkoltatni az edzést a facebookon. Hogy a lényeg ki ne maradjon.