"80 km a hátam mögött, innen séta. Ciki, nem ciki, elfáradtam." /innen/. Ne bassz, tényleg? Már nyamvadt 80 után? Hogy még demotiválóbb legyen, tuti, hogy a srácnak ráadásul van valami olyan sztorija, hogy tavaly még 140 kilót nyomott és mindkét lába el volt törve, de aztán egyszer kiment futni és... Állok a villamoson, pörgetem át az esti blogadagot, és ilyenek jönnek szembe, legszívesebben felsóhajtanék a Combino közepén, hogy "ééédes faszom"...
Dagadt Köcsög motivál, az emberléptékű sikersztorik utat mutatnak, de az ilyen terminátorkodás valahogy annyira le tud törni.
Nem az ilyenek miatt futok, hanem az ilyenek ellenére. Bár ha lenyomtam a nyolcvanat, talán én is máshogy fogom gondolni. Szmájli.
