Végre, bazzeg. Hétfőn nagy nehezen elkezdtem a félmaratoni edzéstervet, amiről már legalább fantáziáltam.

A harmadolós edzéssel kezdtem: 6 kilométer, ebből az eleje és vége kényelmes, a közepe gyors. Tanulságos volt: az első résznél nem volt semmi, a második vége felé konkrétan majd' kiköptem a tüdőmet cafatokban (és elképesztően melegem volt ahhoz képest, hogy rég lement a nap), a harmadiknál meg próbáltam úgy pihenni és lélegzethez jutni, hogy azért közben még futásnak nevezhető mozgást végzek. 

A RunKeeper szerint ebből az lett, hogy csináltam két egyforma tempójú résztávot (6:42 és 6:43-mas tempók) és egy túl gyorsat (5:38-as tempó). A tanulság meg az, hogy mekkora különbség van a kettő közt és mennyire nehéz finoman szabályozni a tempót. Majdnem egy perc különbség! A 6:40 laza kocogás, az 5:40 viszont meg a másik véglet, valószínűleg túl gyors. Vagy csak nem vagyok még edzésben.

(És tényleg nem, ma estére például egész konkrét izomlázam van a combomban - úgy látszik, az első feladat az lesz, hogy egyáltalán visszaépüljek a másfél hónappal ezelőtti midicittás szintemre * szomorúszmájli *.