Éééés rekord! Sikerült életem leghosszabb távját lekocogni (meg J.-nek is, sőt neki pláne), bár valahogy nem érzem ezt akkora áttörésnek, az majd a 10K lesz. Hamarosan. Jó idő volt, vasárnap volt, nyugi volt, nem siettünk, dumáltunk végig - ennyi. A térképen nem látszik, de a Kopaszi-gátnak csak az egyik "szárát" futottuk végig oda-vissza, de az most pont elég is volt. Egyébként durva, hogy már most mennyi nép van ott kinn.

Ja, és végül jelentkeztünk a Midicittára.