Bazmeg, ezt nem hiszem el. Kedves ismerőseim példája nyomán be akartam nevezni életem első futóversenyére (én! futóversenyen! sőt, bármilyen versenyen! úr-is-ten), a Midicittára, de ez az izé, ez a futanet.hu folyton azt írja ki, hogy "a szolgáltatás átmenetileg szünetel". Ha itt és most fut zátonyra (fut! haha!) a sportkarrierem, az csak és kizárólag nekik lesz köszönhető. 

A futás egyébként egy rövid és elcseszett (még dohányoztam) 2010-es próbálkozás után tavaly augusztusban indult. Abszolút nulláról, az iskolai tesiórás kúpertesztek oxigénhiányos-oldalszúrós rossz emlékével kezdtem bele a C25K edzésprogramba, ami azt ígérte, hogy 9 hét alatt eljuthatok az abszolút sci-fibe illő 5 kilométeres távig. A legnagyobb akadályt legyőzve (kisgatyában kilépni az utcára, mint egy hülye) minden simán ment, nem hagytam ki edzéseket és bamm, megcsináltam, plusz lett közben egy normálisabb gatyám is. Aztán letoltam a kemény 300 méterrel hosszabb, de mégis egyfajta szakrális beavatásnak tekintett szigetkört is, aztán futkároztam az 5-6 (talán egyszer 7) km-eket, de megjött a tél és abbahagytam. Azóta talán ha 3-4 alkalommal futottam, jórészt futópadon - a vicc az, hogy szinte semmivel nem lett rosszabb a formám, mint amikor heti háromszor edzettem. Igaz, jobb sem.

Ha ánblokk jellemezni akarnám azt, ahol most tartok, az ez lenne: az ember, aki bármikor lefut egy ötöst, de a jó istennek sem tudja benyomni 30-35 perc alá az idejét. Ez az indián nevem is lehetne, ha nem lenne ilyen rohadt hosszú.

Enyhül az idő, úgyhogy a jövő héttől - akár nevezek, akár nem - mehet a rendszeres futás.