Ja és mizu a futással mindeközben? - kérdezhetné joggal a blog.hu szervereinek idő előtti amortizációjához kevéssé hozzájáruló nagyságú olvasótáborom. A sztori ott maradt abba, hogy kora őszig érzésre futottam, félig-meddig spontán időtávokat kitűzve, nem túl sokat, még a heti 20 km-t sem érte el az áprilistól szeptember közepéig tartó időszak átlaga. Ez végül mégis egy félmaratoni rekordban csúcsosodott ki, ami után elégedetten állapítottam meg, milyen jó is az ösztönös felkészülés, meg a nem távra, hanem időre futás. Ehhez képest október elejétől rögtön elkezdtem magamnak edzéstervet gyártani, természetesen előre meghatározott távokkal. Fenébe a következetességgel, kell a változatosság, meg szerettem volna egyrészt kicsit többet futni, másrészt meg újra elkezdeni résztávozni. Az eredmény valami ilyesmi lett:
(F=fartlek, /3=a futás középső harmada tempós)
Na jó, a pihenőheteken ellógtam 1-1 futást, meg az utolsó hétből a közben beütött tél+monszun kombináció miatt már csak egy nyolcast daráltam le, de nagyjából tényleg ez volt. Összehoztam egy 100 km-es hónapot, sikerült életem leggyorsabb ezer méterét lefutnom, plusz egy meglepően jól sikerült 12-est, de ami a legfontosabb, hogy egy kicsit közelebbről kezdtem el ismerkedni a 6 perc alatti tempók világával. Ami nem annyira árt, ha a 2 órán belüli félmaratonra hajtok. Meg az is kiderült, hogy félmaratoni távra nekem már tényleg a saját edzéstervezés a legjobb: az alapokat ismerem, a saját testemet pláne, és akárhány tervet hajtottam is fel a neten kíváncsiságból, valahol egyik sem PONT megfelelő.
Most viszont ebből elég, meguntam a terveket, meg nincs is akkora kedvem igazán hosszúakat futni. Tél van, nyugi van, itt a karácsony, meg minden. A következő verseny (Rotary? Vivicitta?) még messze, úgyhogy ízi mód be, ideálisan heti 3x10K, reálisan mondjuk ennél kevesebb most úgy január végéig, ráérősen.
