Fú, hogy én hogy utálom a sosem frissülő blogokat! Úgyhogy frissítek is.
A sztori a félmaratonig hátralévő mindössze 5 hétnyi idő felemlegetésénél maradt abba. Akkor tényleg elkezdtem megint futni: kitaláltam egy félig hasraütésszerű, azaz spontán tervet, és azon haladok végig. Csináltam egy 23 km-es, aztán kettő 32 km-es hetet, ami azért nem rossz. Vasárnap futottam 16-ot, a félmaraton óta a leghosszabb távomat. Érzésre jól sikerült (tempó: 6:39, pulzus: 151), viszont azóta a lábam azt mondja, hogy inkább várjak a következő edzéssel.
Ja, és az eddigi szigorúbb pulzustartományok helyett jóval nagyobbakat használok: 136-149 közti a gyógyfutás, és 149-162 közti a nemgyógy. Könnyebb így, bár ezek azért tényleg baromi tág zónák.
Ja, és az időjárás is egész korrekt kezd lenni: 30 fok alatt, ha nem tűz a nap, már nem nagyon zavar semmi.
Így vagy úgy, de asszem meglesz a félmaraton (de már most leszögezem: VERSENY. ELŐTT. NEM. FOGOK. INNI!! - ld. a múltkori félmaraton nehézségeit).