Február óta először ismét Life 1 Wellness és ismét futópad. Nem volt sok bizodalmam a dologhoz: talán 2-3 alkalommal voltam eddig, és mindig szenvedtem a meleg, a levegőtlenség és leginkább a rettentő monotonitás miatt. És mindehhez legalább kurva drága is a belépő. Most úgy voltam vele, hogy megcélzok mondjuk egy lájtos órácskát, aztán ha tíz perc múlva elegem lesz, akkor abbahagyom és ennyi, nem fogok erőltetni semmit.

Ehhez képest egész jól bírtam. 9 perc / km körüli cica-mica átlagtempó 5%-os emelkedőn (érzem is kicsit a vádlim emiatt), belépő szintű 130-135 körüli pulzussal egy órán át. Asszem a titok nyitja az, hogy az embernek kell egy pont, ahova fixálni tudja a tekintetét miközben az egyensúlya is rendben van, és onnantól mehet a bambulás. És ilyen tempó mellett a meleg és a friss levegő hiánya is kibírható még.

Meg az is jelentős imprúvment volt, hogy ezúttal fokozatosan lassítottam és nem szabadesésben szálltam le a gépről, mint az első alkalommal.

Nem fogok rákattanni a dologra, de a bármikor elérhető, mindenféle bizbaszok magamra csatolása nélküli pulzusmérő és a fixen egyenletes tempó, ill. emelkedő lehetősége azért néha nem jöhet rosszul. Vagy csak a múlt vasárnapi sárban-esőben szédelgést akarom valami sterillel egyensúlyozni. Hát, ez se hülyeség.