Na szóval Nike félmaraton váltóban. Megbeszéltük J-vel hogy én kezdek, egyrészt a második résztáv rövidebb, ráadásul ott a végén a befutás élménye is, ezeket neki szeretném. Hajnali felkelés, halál. Energiaital. A rajtnál rögtön érződik, hogy ez azért nem egy Midicitta: egész tempós az indulás a tömeg méretéhez képest és előzgetek ugyan, de azért nincs az a kifejezett X-szárnyú a Halálcsillag alagútjában-érzésem. Valami zöld lufira emlékszem, hogy az a nekem megfelelő tempójú iramfutó és azt kéne elcsípni, de nem látom sehol (utóbb kiderült, a kékre gondoltam). Ehelyett próbálok olyan futókat találni előttem, akik úgy húznak, hogy a kényelmesnél épp csak egy kicsit fussak gyorsabban, de ne tudjam leelőzni őket. Nagyjából működő taktika, bár nem könnyű pont a megfelelő és következetes tempójú embert megtalálni. Ez a tíz-tizenkét km nem egy veszedelmes táv a jelenlegi szintemen (ami nagy mondat valakitől, aki tavasszal még egy nagy elérendő célként tekintett a tizesre), ráadásul a dögletes meleg kábé kijelöli a lehetőségeim határait, úgyhogy összességében szépen végigfutom a pályát, nem könnyedén, de nem is vért izzadva. Szubjektíve olyan kicsit, mint egy Critical Mass, csak bicikli helyett futva.
Végül (a 10. km-nél számolva) 6:26-os tempót futok, ahogy terveztem. A váltásnál kicsit megkeveredünk, de végül 2 óra 18 perc lesz a csapatidőnk. Teljesen oké.
Asszem minden elmond, hogy még aznap, holtfáradtan hazaérve és a kanapén henteregve jelentkeztünk a következő versenyre. Szeptember 30., NATO futás, 10 km. Ennyi.
[Egyébként ez a váltófutás nem túl felhasználóbarát rendszer. Mivel a tájékoztató email szerint én kaptam a kettessel végződő számú rajtszámot, viszont azt sehol nem kellett megjelölni, hogy melyikünk fut elsőnek, én kezdtem - aztán szívtunk is külön-külön a saját befutásunk után, amikor nem akartak érmet osztani, merthogy nem stimmel a szám. Jól van bazmeg, én is el tudok számolni kettőig, de tényleg nem volt sehol leírva, hogy a csapat egyes végű tagjának kötelező futnia először. Meg hogy esetleg akkor talán kérdezzék meg, mielőtt kiosztják a számokat. Na mindegy, tudom ám én, igazából csak ösztönözni akarnak arra, hogy rendesen, egyéniben fussunk. A futás nem csapatsport].
