Hoppá, kicsit más a térkép mint az eddigiek, mi? Történelmi pillanat, végre nem a Petőfi híd vonzáskörzetében kerengtünk, hanem a városon kívül. Az első futásunk idegenben, a titokzatos és egzotikus balatonparton!

Az edzésterv 10 km "futókirándulást" írt elő, ezzel a vasárnapi alkalom lett a második 10 km-es futásunk, az elsőről itt írtam. Ez alkalommal sokkal könnyebb volt: valahogy nem volt bennünk ez az "úristen, mekkora táv"-para, könnyedén beszélgetve kocogtunk és élveztük a tájat (ahol lehetett), és a legdurvább: a végén nem volt semmi zombizás meg fázás meg kimerült rongycsomóság, hanem én még egész komolyan szerettem volna tovább futni 2-3 km-t ráhúzva a tizesre, csak J. állított le. Igaza volt, a táv megvár, az edzéstervben lesznek ennél hosszabb futások.

Utána - és másnap is - azért ismét éreztem a bal térdemben azt a bizonyos csontot, ami a múltkori tizes után is jelzett. Nem fogom megúszni, hogy vegyek egy rendes futócipőt... 

Az útvonal: a Marina szállótól indultunk kifelé, Füred végétől. Tihanyig a bringaút mellett/rajta mentünk (jól lehúzódva persze amennyire lehetett - én utálom a legjobban a bringaúton kolbászoló fogalmatlan egyedeket), más alternatíva nemigen van. Füred után egy kicsit reménytelen rész jön: a vizet valami susnyás takarja el balról, jobbról meg egész közel ott a forgalmas és hangos országút, de ki lehet bírni, utána már szebb lesz. Egy idő után a bringaút keresztezi az országutat és a másik oldalán folytatódik, futni meg lehet tovább a parti oldalon egy össze-vissza álló betonlapok alkotta egyenetlen járdán, ami mondjuk eléggé igénybe veszi a lábat. Tihanyba nem mentünk be, úgyhogy tovább nem tudom.

A tanulság egyészt az, ami a hülyének is nyilvánvaló: a Balaton-parton futni marha jó, másrészt meg, hogy ezekkel a 7-7:30 körüli nyugodt tempókkal nyitva az út a hosszabb távok felé...