Lássuk, honnan is indul '13-ban a fegyenc. Az év első hetének edzése:
1. Teljes fekvőtámasz: 9, 11
2. Hajlított lábemelés fekvésben: 20, 2x23
3. Bicska húzódzkodás: 9, 10
4. Egylábas guggolás rávezető (kanapén) baj/jobb: 11, 11 / 14, 14
5. Negyed fekvőtámasz kézenállásban: 6, 8
6. Híd szögben: 15, 19, 20
Hát igen, nem sokban különbözik az egy évvel ezelőttitől, ciki, de ez van. Mindenesetre mostanában nagyon jólesnek az edzések és nagyon konkrétan érezhetően jót is tesznek a közérzetemnek, úgyhogy ha minden így megy tovább, nem lesz gond a motivációval. Más terveim is vannak az erőnléti edzéseket illetően, de erről majd akkor, ha már ott tartok.
A fekete bárány az aktuális gyakorlatok közt egyébként már megint ez a rohadt húzódzkodás. A könyvben szereplő kép szerinti módon tényleg csak akkor lehetne megcsinálni, ha a lábamat a derekammal egyező magasságú izén tudnám tartani: de ahogy a normál háztartások 90%-ában, nálunk sincs pont ilyen izé. Bénázás az egész: belekapaszkodok a rúdba és a lábamat felteszem az elém készített székre, ami persze jóval nagyobb szög, mint a klasszikus bicska. Ha nem fogja senki a széket, akkor azt az első lendülettel hátra is rúgom úgy, hogy alig van rajta a lábam: ha J. épp ráér, akkor szorgalmas bűvészinasként tartja a széket a gyakorlat alatt, úgy egy fokkal jobb. Ráadásul - talán a rossz szög miatt - ez a fajta húzódzkodás is aránytalanul nehéznek tűnik, én pedig nem fogok megint egy évet elbohóckodni egy mission impossible gyakorlattal, mint a 2. szintűnél. Ha 1-2 hónapon belül nem érzem, hogy menne a dolog, hagyom a francba és elkezdem a fél húzódzkodást.
