Ez a futás bizony már két hete volt, de beblogolom, megérdemli. Szubjektíve sporttörténelmi alkalom, az első "nagy" távom, ahol nem a puszta túlélésre, hanem tempóra is mentem, azzal az elképzeléssel, hogy legalább 7:00 alatt próbálom tartani a kilométereket (megj.: átálltam km/h-ról min/km-re - eleinte ez egy roppant idióta és értelmezhetetlen mértékegységnek tűnt, de addig-addig olvastam ilyen meg olyan tempókról különböző futóblogokon, hogy végül kezd már több értelme lenni, mint az előbbinek). A képről láthatóan egy dupla szigetkörről van szó, a másodikban frissítés a pálya melletti csapból, útvonal szigorúan a rekortán mellett - szerintem iszonyúan szívja el a mozgási energiát, és mellesleg kezd egyes részeken teljesen szétrohadni. Egyébként a szigetkör nagyszerű dolog. Nincs lámpa, nincs zebra, nincs akadály, csak a futás van, egyszerű, jó.

Ja, de hogy ez miért két hete volt, és azóta merre jártam...? A reklám után kiderül!