Tegnap a lassan szokásossá váló hétvégi Life1 helyett megnéztem egy másik edzőtermet, a Chili Fitness-t. Kaptam az alkalmon, hogy J-nek volt ott egy órája, engem meg elvarázsolt a honlapon az a sok mindenféle gép, amúgy is kicsit el vagyok most varázsolódva testépítésileg mióta elolvastam a Body by Science-t. Na jó, nem kicsit. Erről még sokat akarok írni majd, hiszen tudom, hogy mind az 1 egész 346 ezred db olvasóm remegve várja a kinyilatkoztatást.
Etele út, életem 2. négyesmetrózása, irodaház, nagy terem, kevés ember (szombat kora délután), meglepően kellemes hangulat. Még annak ellenére is, hogy épp valamilyen nagyon komoly bikinis fitnesszmacát fotóztak (?), és rajtam kívül a többi néhány vendég PONT olyan nevetségesen tökéletesen nézett ki, mint a honlapjukon scrollozódó fekete-fehér modellek. Kapásból megtaláltam minden gépet a big5 gyakorlatokhoz, illetve még többet is ugyanarra. Ez egy nagy terem, rengeteg csilivili mindenfélével. Ez egy szexi terem. A Life1 gépeihez képest kicsit legózni kell a tárcsákkal (ott csak be kell pattintani egy kapcsolót a kívánt súlyhoz), de nem probléma. Némelyik gépben kicsit vidámpark-érzésem volt, mert nem csak én mozgattam pl. a lehúzásnál a gépet, hanem az is mozgatta közben alattam az ülést. Ha belegondolok, edzőtermileg asszem egy jó 12-15 éves időutazást hajtottam végre mostanában, hiszen a 2000-es évek elején voltam utoljára ilyen helyen, akkor is talán 1-2 alkalommal, szóval elnézhető a rácsodálkozás. Jól éreztem magam, legszívesebben mindent végigpróbálgattam volna végkimerülésig, ebből végül annyi lett, hogy terven felül, kicsit fogalmatlanul csináltam egy gépesített preacher curl-t (magyarul, vagy székelyesen biztosan őő izé, papgöndörítés?) meg pár lábfelhúzást a húzódzkodón lógva.
Nem fogok ide járni, mert sétatávolságra is van x edzőterem a környékünkön, de ha közelebb laknék, nem lenne kérdés. A Life1-nél ugyan olcsóbb, de ha az oda-vissza metrójegyet is beleszámolom, az árkülönbség elenyészik. Ja, és a Life1 kétségtelen előnye a sok hozzám hasonló irodista nyúlbéla meg kákabélű Erasmus-diák - mint köztudott, engem általában nem a nálam jobbak motiválnak, hanem ha másokon köszörülhetem mentális nyelvem (WAT?). És végül a tegnapi edzés számszerűen:
