posztoljon a férgese!

acélarcél

Egyre több chi

2016. április 28. - brutalfitnessz

Egyre több chi a futásban, újfajta edzések, sorozatban kihagyott versenyek és óvatos optimizmus: nagyjából ez volt az idei év első harmada. Bővebben?

 

Az idénre fő versenyként a Vivicitta félmaratont céloztam be, annak az időpontjához képest kezdtem el Danny Dreyer chi-futós edzéstervét. A terv továbbra is a 2 órás befutás. Egyfelől nagyon hasznos volt heteken át mentálisan egyenként, odakoncentrálva végigvenni a fókuszokat, amiket a tanfolyamon egy nap alatt tanultunk, másrészt pedig a hétről-hétre emelt hosszúk masszívan felvitték az álmomból keltve is lefutható base milage-t úgy 18 km körülre, sőt életem első versenyen kívüli félmaratonját is lefutottam pár hete. Ja, merthogy Dreyer terve nem szarakodik mikrociklusokkal meg terheléselvétellel, hanem úgy három hónapon át folyamatosan tekeri felfelé a kilométerszámot- és igaza van, legalábbis a félmaratoni távon belül biztosan. Nem sérültem, nem fáradtam, acél(arcél)osabb vagyok, mint valaha. A Margitsziget most az egyik kedvenc pályám: rengetegen vannak, mindig van gusztálni-/elszörnyedni-/bámészkodnivaló és nem mellesleg van víz. Lebringázni, futni és hazabringázni meg már majdnem triatlon. Persze majd megunom megint a körözgetést és akkor újra nem járok arra egy darabig. A másik meg a Gellérthegy, ahol minden nehéz szakasz után ott egy életmentő egyenes kurfli, úgyhogy már meg sem állok a csúcsig, onnan fentről pedig minden csodálatos.

A fentiek után a hab a tortán egy szépen megcsinált Vivicitta lett volna, de egy héttel előtte kaparó torok, percenként tüsszögés, világundor, aztán négy nap betegszabi, úgyhogy erről ennyit. Az UB félmaraton pedig egy családi esküvő miatt esett ki: egy ideig áltattam magam azzal, hogy fél napon belül 1) eljutok az ország egyik végéből a másikba úgy, hogy 2) előtte nem is iszom, 3) közben ki is alszom magam, utána meg 4) rohadt fitt és versenykész leszek, dehát helló, ez így még leírva is a sci-fi kategóriája.

Úgyhogy próbálom tartani a formát és most a Szeged Félmaratont várom. Az utóbbi 2-3 évben néha eljutottam Szegedre ilyen fél-fél napokra és (talán felületes, de egyelőre meg nem ingatott) meggyőződésem, hogy a leghangulatosabb és legélhetőbb magyar város. Egy álmom vált valóra azzal, hogy futóversenyt, méghozzá egy rendes, igazi városnézőst rendeznek benne, szóval akár meglesz a 2 óra, akár nem, jó lesz.

(Esély amúgy elvileg van rá, 10K-s edzésen és nem is igazán frissen 5:38-as átlagtempót tartottam a hét elején, vállalható 149-es pulzussal – de azért garantálni ez sem fogja. A terv most egy végig egyenletesen tartott 5:40-es pace, ami egy nagyon vékony margin, konkrétan nulla hibalehetőséggel. Ha csak belerúgok egy kavicsba vagy meglegyint egy fuvallat, máris kiestem a kétóranullanullából...)

A bejegyzés trackback címe:

https://brutalfitness.blog.hu/api/trackback/id/tr368671082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

verthed 2016.05.03. 15:57:06

@acélarcél: a szegedi félmaraton idejének latolgatásáról: ez nem így működik.:) egészen simán futhatsz két órán belül akkor is, ha előtte 10 km-en 5:38-as átlagot futottál. az első félmaratonomon 5:26-os átlagot futottam úgy, hogy addig soha nem futottam 18 km-nél többet és az addigi legjobb időm 10 km-en 53:50 volt, de általában 5:50-6:00 körüli átlagokat futottam.
szóval hajrá!:)