posztoljon a férgese!

acélarcél

határozottan valami kellemetlen

2015. június 07. - brutalfitnessz

seateurl1.png

A francba.


Fél évnyi konditerem után megvan az első, hát, talán sérülésnek túlzás nevezni, de határozottan valami kellemetlen. A HIT edzés egyik legfontosabb előnye, hogy a lassan, kontrolláltan mozgatott és ésszerűen megválasztott súlyok miatt a sérülésveszély jórészt kiküszöbölhető - jórészt. Pedig az egyik legártalmatlanabbnak tűnő gyakorlatról van szó a hátas-lábas edzésnapom vége felé, az ülő lábhajlításról (seated leg curl). Ez az, amire a lábtolós meg guggolós szenvedés közben a pihenés hűs oázisaként szoktam gondolni, hiszen egyáltalán nem olyan megerőltető, ráadásul a combhajlító egy hálás izom, a bukás közelében sem fáj vagy éget, inkább csak olyan kellemesen zsizsegve feszül.És szó szerint is hűs, mert a gép pont a légkondi alatt van, haha.

A múlt heti második edzésnapon is szokás szerint végeztem a gyakorlatot: 42.5 kg súly, az edzésnapló szerint egész pontosan 75 másodperc mozgatás izombukásig lassú, kb. 2 másodperc le-feszítés-2 másodperc fel tempóban, aztán még 10 másodperc statikus ráfeszítés. Gyakorlatilag december óta hasonló paraméterekkel csinálom minden gond nélkül. Minden rendben volt, mentem tovább a térdelős lábhajlításra, aztán az álló vádlira, és már ezekkel is végeztem, amikor hirtelen úgy éreztem, a jobb térdízület belső részén valami "beakadt" és hajlításra nagyon elkezd fájni. Mit mondjak, beszartam - két éve sem volt, hogy végigcsináltam egy viszonylag komoly és nagyon kellemetlen térdsérülés utáni hosszas rehabilitációt (akkor a másik térdemmel történt valami egészen más), azóta állandó mumus az ízületi sérülés, főleg a térd. Pár perc múlva enyhült a beakadás, de fél órával később hazaérve felmenni a lépcsőn még mindig kihívást jelentett. A legjobb, hogy fogalmam sem volt, mi okozhatta a bajt.

Ma óvatos voltam, minden lábgyakorlat után próbálgattam, hogy még egyben vagyok-e. Meg is lett a bűnös: már a (most csak 40 kilóval végzett) lábhajlítás közben éreztem valami enyhe nyomást a jobb térdemnél és amint végeztem, kész is volt a beakadás. Érthető módon az edzés maradéka ment a levesbe, én meg nagyon óvatosan lépdelve haza.

Tele vagyok kérdésekkel. Mi okozza ezt? Eddig, fél éven át miért nem volt soha baj? Pontosan mi fáj? Mit lehet tenni ellene? Hagyjam ezt a gépet? De mit használjak helyette? Vajon a térdelős lábhajlító is ugyanezt okozza?

Kurvaélet. Persze mostantól nem csinálom ezt a gyakorlatot, meg nyilván nem ezen fog múlni a Mr. Universe helyezésem, de olyan szar érzés, amikor az ember így csalatkozik a testében. Kitalál egy bombabiztos edzéstervet, aztán a térd egyszerre csak azt mondja, hogy "coki".

Ehh. A folytatásban majd: nyilván rengeteg guglizás információs káosszal és a végén semmi tanulsággal, aztán a térdelős lábhajlító óvatos tesztelése. Aztán ha azzal sem lesz jó, akkor csatlakozni leszek kénytelen a "guggolás minden izomra jó és még a tesztoszteronszinted is hatezerszeres lesz tőle"-csapathoz, mert nem úgy néz ki, hogy izolált combhajlító-edzésből túl nagy lenne a választék...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://brutalfitness.blog.hu/api/trackback/id/tr67524802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.